A Deus Ex, Dishonored és Gloomwood rajongói szeretik a „imerszív sim” kifejezést a nyelvükön forgatni, amilyen gyakran csak lehet, élvezve az első személyű fiókok átkutatásához és bűntudatos gyilkosságokhoz fűződő kedves asszociációkat.
Ugyanakkor kialakulni látszik egyfajta konszenzus ezeknek a játékoknak a készítői között: igazán nehéz egy merősen elmerülő (immersive sim) stílusú játékot eladni, ha a nevén nevezzük. „Jó marketingfogalom-e? Nem – mondja az New Blood Interactive vezérigazgatója, Dave Oshry. – Rendkívül gyenge. Teljesen használhatatlan.”
(Képfelirat: New Blood)
Az New Blood eredetileg boomer shooterjeiről volt ismert, nevezetesen a Dusk és az Ultrakill című játékokról, ám azonban éveket fektetett két korai hozzáféréses immersive simbe, a jól értékelt Gloomwood és a Fallen Aces című címekbe. Oshry szívesen tréfálkozik, hogy „az összes pénzt az immersive simekre költöm, hogy így csőre menjünk, mint a előttünk járó nagystúdiók, például a Looking Glass.”
Legújabb videók
PC Gamer
Míg azonban soha nem hallotta az „immersív szimuláció” kifejezést, amíg a Gloomwood vezetője, Dillon Rogers nem kezdett dolgozni a lopózós és Resident Evil-stílusú nyílt világán. „Ő így szólt: ‘Így hívják ezeket.’ Én meg: ‘Én életemben még ilyen szót soha nem hallottam. Mi a fészkes életben miről beszélsz?’”
Oshry nem volt ismeretlen a műfajban. Gyerekkorától a Deus Ex és a Thief rajongója volt. “De a Thief egy lopakodós játék volt” – tiltakozik. “Én a Thiefet lopakodós játéknak neveztem. A Deus Exet pedig FPS-RPG-nek, mert az FPS volt, de egyben RPG is. Voltak pontok, amelyeket valamilye dologra fordíthattál. Ez az egy RPG, mint a Diablo.”
(Képfelirat: New Blood)
Persze a képességek és tulajdonságok beépítése a játékmechanikába azóta elterjedt az összesféle főáramlatú játékban, az elmúlt évtizedekben. De igaz: a 2000-es évben ez még nagyrészt az RPG-k sajátja volt. A Deus Ex, a párbeszéivel, a történeti döntésekkel és a halálos greasel harccal elég természetes kiegészítésnek tűnt ehhez a műfajhoz.
A System Shock és a Deus Ex RPG-k voltak” – mondja Oshry. “Az emberek RPG-knek hívták őket. Ez az érdekes egy immersive simnél: te vagy belemaradva ebben a világban. Építed a karakteredet. Igen, azt hívják RPG-nek, testvér. Ez egy szerepjáték.
Ez a régóta tartó definíciós vita tényleg számít, amíg a játékok jók? Nos, talán igen. Mert az immersive sim játékokat sok nagy kiadó niche-nek és megvalósíthatatlannak tekinti. Az RPG-k? “Sok pénzt hoznak és sok példányt adnak el” – mondja Oshry. “Bárki azt is mondhatja, hogy a Baldur’s Gate 3 egy immersive sim, a Larian játékok megalkotásának módja miatt. Nem első személyű nézetből játszható, de dobozokat halmozhatotok, és varázslatokkal magatokhoz húzhattok tárgyakat, egyedi módokon oldvatok meg problémákat.”
(Képfelirat: New Blood)
Az érv, amit már hallottam korábban—valójában még idősebb Larian fejlesztőktől is hallottam, ahogyan a Forgotten Realms című művüket immerzív szimulációnak nevezik. De nem fogod megtalálni ezt a kifejezést sehol a trailerjeikben vagy a Steam-oldalán. “Ha egy terméket RPG-ként marketizálod, szerintem jobban jársz, mint ha immerzív szimulációnként marketizálnád”—mondja Oshry.
Pár évvel ezelőtt Arkane-alapító Raphael Colantonio nekem is elmondta ugyanazt. “Senki nem csodálkozik azon, hogy mi egy RPG,” mondta. “Lehet vitatkozni azon, hogy a Bethesda-RPG-k immerszív szimuláció-e vagy sem, de ki érdekli? A piac egyszerűen érti, hogy mi egy RPG. Ugyanígy a Baldur’s Gate esetében is. Ha azt mondod: ‘Ez egy immerszív szimuláció’, akkor csak egy apró százaléknyi ember fog rendkívül izgatott lenni, mert tudja, mit jelent. A többieknél viszont az fog hangzani: ‘Mi ez egyáltalán?'”
Az Arkane Prey című játékának elkészítése során a fejlesztő rengeteg időt pazarolt arra, hogy megmagyarázza a szánt közönségnek, mi is az egy imsim. Az az idő jobban el lett volna fordítva, ha a gloo-ágyú örömeiben gazdag lehetőségeket dicsérve győzte meg a potenciális játékosokat. A Bethesda elégedetlen volt a Prey eladásival, és a stúdiót a Redfall fejlesztésére fordította—a útvonal, amely végül az arkani Austin stúdió bezárásához vezetett az Xbox alatt.
(Képfelirat: Trey Powell és Jason Bond)
Érvényes érv lehet, hogy az „immersive sim” egy olyan belső, szakmaibb kifejezés, amely végül áttörte a korlátait. A Looking Glass egykori munkatársai számára kulcsfontosságú volt—egy módja annak, hogy egy megosztott elvek gyűjteményét rögzítsék egy olyan évszázadban, amikor a játékdizájn szókincse még messze nem volt lezárva. Olyan személyek, mint Warren Spector, kezdtek el terjeszteni a használatát interjúkon és utólagos elemzéseken. És a rajongók számára a kifejezés átvétele kicsoly olyan volt, mintha egy klubhoz csatlakoznának.
Az immerszív szimuláció kifejezést tekintem, ha valaki tudja, mi az, akkor tudja, mire számíthat” – mondja Oshry. “‘Ó, ez tök jó! Egy olyan játék, ahol dobozok halmozásával, szellőzőnyílásokon át kúválva és hátba szúrva oldhatom meg a problémákat.’ De ez nem jó marketingkifejezés. És nem hiszem, hogy segít. Nagyon specifikus, mert ha azt mondom, hogy immerszív szimuláció, az emberek azt gondolják: ‘Tehát egy szimulátor?’ A tömegnek fogalma sincs, mit jelent ez, a akik viszont tudják, mit jelent, azoknál amúgy sem kellett volna eladni. Mert ők ilyen játékokat keresnek.
Amikor a New Blood először kezdte népszerűsíteni a Gloomwoodot, Oshry megpróbált kijutni az imsim-problémából, de ezzel egy újat teremtett. “Marketingzsenialitásomból így gondolkodtam: ‘Hívjuk el Tolvacskáknak fegyverekkel'”, mondja. “Ez egy könnyű eladás. De áldás és prokléma egyszerre, hogy bevonjuk az összes Thief-játék rajongóját, akik mindent elvárnak tőlünk. És a Gloomwood nyilvánvalóan nem csak Tolvacskák fegyverekkel, hanem a Call of Cthulhu és a Resident Evil elemeket is magában foglalja. Mint a legtöbb játékom, ez is sok műfaj keveréke. A ‘Tolvacskák fegyverekkel’ egy tényleg könnyű emelőlifti pitch volt. De rengetag elvárást is magával hoz.”
(Képfelirat: New Blood Interactive)
Ezzel ellentétben a „boomer shooter” kifejezés New Blood meglétének egész során bizonyult hasznos marketingfogalomnak. „Vannak emberek, akik azt mondják: ‘Mit jelent az, hogy boomer shooter? A boomerok nem játszottak ezekrel a játékokkal.'” – mondja Oshry. „Ez nem azt jelenti. Viszont igenis játszottak. Apukám boomer volt, ő játszott ezekrel a játékokkal. Sejttem, hogy John Romero és John Carmack az X generációhoz tartozik, de Sandy Peterson meggyőződésem szerint tényleg boomer. De ha azt mondod, hogy boomer shooter, az emberek pontosan tudják, mi az. Igen, ez egy olyan játék, mint a Doom és a Quake és hasonlóak.”
Vesztes kártyák és a vérnyomáscsökkentő vérnyomás együttesen, a Steamen, kollektíven „a lopakodó-trilógiának” nevezik. „Mivel ez vonzza az embereket” – mondja Oshry. „Ha a merőleges trilógiának neveznénk, senki nem venné meg a játékokat.”
2026-os játékok
: Minden idők kedvenceiIngyenes PC játékok
: A legjobb lőjátékokLegjobb RPG-k
: Jobban együtt
Have thoughts, questions, or benchmarks on this topic? Join the discussion on our forums.
Join Discussion ➔
Únete a la conversación